2017. novemberében a Lakitelek Népfőiskola, a Hungarikum Bizottság és a Nemzeti Művelődési Intézet meghirdette a “Kárpát-medence kincsei” elnevezésű - hónapokon át tartó - többfordulós vetélkedőjét, amelyre idén a 7. évfolyamos tanulók nevezhettek. A megmérettetésre végül az anyaországi és a külhoni iskolákból több mint 600 csapat jelentkezett, köztük iskolánk csapata is. A vetélkedőn Somogyi Fruzsina, Torma Anna Petra, Marancsik Mónika és - felkészítő tanárként - jómagam képviseltük a pincehelyi iskolát.
Első, “beugró” feladatként egy 50 kérdésből álló tesztet kellett megoldanunk, majd elküldenünk, melynek feladatai a Hungarikumok gyűjteményében található értékekhez kapcsolódtak. Tulajdonképpen ezzel lehetett jelentkezni a vetélkedőre.
A következő fordulóban már az elődöntőbe kerülés volt a tét, ezért ekkor már több feladatot is kaptunk. Elsőként újra egy 50 kérdéses tesztet kellett kitöltenünk, de ezúttal nem a Hungarikumokkal, hanem az - egyelőre még alacsonyabb “lépcsőfokon” álló - nemzeti értékeinkkel kapcsolatos kérdésekre kellett választ adnunk. Második feladatként egy általunk kiválasztott személlyel kellett interjút készítenünk - “Akire büszkék vagyunk” címmel, harmadik beadandó feladatunk pedig egy “Települési érték” elnevezésű totó volt, melyet nekünk kellett kitalálnunk, mégpedig Pincehellyel kapcsolatban. Feladataink megoldása és beküldése után - némi várakozást követően - nagy örömmel olvastuk az e-mailt, melyben a szervezők közölték a jó hírt: bejutottunk az elődöntőbe. Mivel semmit sem adnak könnyen, kaptunk két újabb feladatot, amelyeket később, az elődöntő során kellett bemutatnunk. Elsőként egy “Kárpát-medence kincsei” című - képzeletbeli - magazin címlapját kellett elkészítenünk, amely Pincehelyt mutatja be. Második feladatként ki kellett választanunk egy értéket a Hungarikumok gyűjteményéből, majd a zsűri előtt bemutatni.
Április végén a vetélkedő kétnapos elődöntőjének a Lakitelek Népfőiskola adott otthont. Az első napon a regisztrációt követően elfoglaltuk a szállásunkat, majd a csapatok összegyűltek a Kölcsey-házban, ahol a szervezők üdvözöltek bennünket, illetve minden csapat lehetőséget kapott egy rövid bemutatkozásra. Ezután körbevezettek bennünket a Népfőiskola területén, bemutatták a különböző épületeket, valamint meséltek az egész kezdeményezés múltjáról, kialakulásáról. A vacsorát követően lehetőségünk nyílt a Népfőiskola területén található uszoda és termálfürdő használatára. Másnap, a reggeli után kezdetét vette maga a vetélkedő, amelyen bemutathattuk a korábban már említett munkáinkat. Ezeken kívül a lányoknak meg kellett oldania egy másik csapat településével kapcsolatos totót, melynek kitöltéséhez internetkapcsolatot biztosítottak. Az elődöntő végső sorrendje az előzetesen beküldött, illetve a helyszínen bemutatott, megoldott feladatok alapján alakult ki. A zsűri értékelése után nagy örömünkre kiderült, hogy csapatunk ismét továbbjutott.
Hogy a döntőig hátralevő két hétben se legyen időnk unatkozni, kaptunk két újabb feladatot. Elsőként egy pincehelyi értéket kellett bemutatnunk, egy mindössze 2 perces rövidfilmben, amelyet “okoseszközökkel” kellett elkészíteni (ezt az alkotásunkat egyébként a zsűri egyik tagja - két másik csapat filmjével egyetemben - külön is megdicsérte). Második feladatként pedig egy nemzeti értéket kellett javasolnunk a Hungarikumok gyűjteményébe és azt bemutatni a zsűri előtt, mi itt is maradtunk a rövidfilm kategóriánál.
A felsorolt feladatok mellett egyébként az elejétől fogva, folyamatosan gyűjtöttük és tanultuk az anyagokat a Hungarikumok gyűjteményében található 70 értékről.
A döntőben végül már csak 23 - nagyon felkészült és kreatív - csapat vetélkedhetett egymással, köztük mi is. A résztvevők a vetélkedő kezdete óta gyűjthették a pontokat, az így kialakult sorrendben végül 18. helyen zártunk, és bár a mezőny elejéhez képest jócskán lemaradtunk, azért nem sokon múlt, hogy előrébb végezzünk. A minket megelőző csapatok nagyon jók voltak, de úgy gondolom, hogy az eredetileg jelentkezett, több mint 600 csapatból 18.-nak lenni még mindig nagyon jó eredmény.
Gratulálok lányok, ügyesek voltatok, büszke vagyok rátok!
Szeretném itt is megköszönni Somogyi Fruzsi családjának a sok segítséget, amellyel támogattak bennünket!
További képek...
Első, “beugró” feladatként egy 50 kérdésből álló tesztet kellett megoldanunk, majd elküldenünk, melynek feladatai a Hungarikumok gyűjteményében található értékekhez kapcsolódtak. Tulajdonképpen ezzel lehetett jelentkezni a vetélkedőre.
A következő fordulóban már az elődöntőbe kerülés volt a tét, ezért ekkor már több feladatot is kaptunk. Elsőként újra egy 50 kérdéses tesztet kellett kitöltenünk, de ezúttal nem a Hungarikumokkal, hanem az - egyelőre még alacsonyabb “lépcsőfokon” álló - nemzeti értékeinkkel kapcsolatos kérdésekre kellett választ adnunk. Második feladatként egy általunk kiválasztott személlyel kellett interjút készítenünk - “Akire büszkék vagyunk” címmel, harmadik beadandó feladatunk pedig egy “Települési érték” elnevezésű totó volt, melyet nekünk kellett kitalálnunk, mégpedig Pincehellyel kapcsolatban. Feladataink megoldása és beküldése után - némi várakozást követően - nagy örömmel olvastuk az e-mailt, melyben a szervezők közölték a jó hírt: bejutottunk az elődöntőbe. Mivel semmit sem adnak könnyen, kaptunk két újabb feladatot, amelyeket később, az elődöntő során kellett bemutatnunk. Elsőként egy “Kárpát-medence kincsei” című - képzeletbeli - magazin címlapját kellett elkészítenünk, amely Pincehelyt mutatja be. Második feladatként ki kellett választanunk egy értéket a Hungarikumok gyűjteményéből, majd a zsűri előtt bemutatni.
Április végén a vetélkedő kétnapos elődöntőjének a Lakitelek Népfőiskola adott otthont. Az első napon a regisztrációt követően elfoglaltuk a szállásunkat, majd a csapatok összegyűltek a Kölcsey-házban, ahol a szervezők üdvözöltek bennünket, illetve minden csapat lehetőséget kapott egy rövid bemutatkozásra. Ezután körbevezettek bennünket a Népfőiskola területén, bemutatták a különböző épületeket, valamint meséltek az egész kezdeményezés múltjáról, kialakulásáról. A vacsorát követően lehetőségünk nyílt a Népfőiskola területén található uszoda és termálfürdő használatára. Másnap, a reggeli után kezdetét vette maga a vetélkedő, amelyen bemutathattuk a korábban már említett munkáinkat. Ezeken kívül a lányoknak meg kellett oldania egy másik csapat településével kapcsolatos totót, melynek kitöltéséhez internetkapcsolatot biztosítottak. Az elődöntő végső sorrendje az előzetesen beküldött, illetve a helyszínen bemutatott, megoldott feladatok alapján alakult ki. A zsűri értékelése után nagy örömünkre kiderült, hogy csapatunk ismét továbbjutott.
Hogy a döntőig hátralevő két hétben se legyen időnk unatkozni, kaptunk két újabb feladatot. Elsőként egy pincehelyi értéket kellett bemutatnunk, egy mindössze 2 perces rövidfilmben, amelyet “okoseszközökkel” kellett elkészíteni (ezt az alkotásunkat egyébként a zsűri egyik tagja - két másik csapat filmjével egyetemben - külön is megdicsérte). Második feladatként pedig egy nemzeti értéket kellett javasolnunk a Hungarikumok gyűjteményébe és azt bemutatni a zsűri előtt, mi itt is maradtunk a rövidfilm kategóriánál.
A felsorolt feladatok mellett egyébként az elejétől fogva, folyamatosan gyűjtöttük és tanultuk az anyagokat a Hungarikumok gyűjteményében található 70 értékről.
A döntőben végül már csak 23 - nagyon felkészült és kreatív - csapat vetélkedhetett egymással, köztük mi is. A résztvevők a vetélkedő kezdete óta gyűjthették a pontokat, az így kialakult sorrendben végül 18. helyen zártunk, és bár a mezőny elejéhez képest jócskán lemaradtunk, azért nem sokon múlt, hogy előrébb végezzünk. A minket megelőző csapatok nagyon jók voltak, de úgy gondolom, hogy az eredetileg jelentkezett, több mint 600 csapatból 18.-nak lenni még mindig nagyon jó eredmény.
Gratulálok lányok, ügyesek voltatok, büszke vagyok rátok!
Szeretném itt is megköszönni Somogyi Fruzsi családjának a sok segítséget, amellyel támogattak bennünket!
További képek...
Kovács Gábor
Leave a Reply.